Dátum: június 24. kedd
Reggel 5-kor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni! Hiába próbáltam, nem ment. Talán nem is akartam. Féltem, hogy megint Cole-ról álmodok majd… Amióta megöltem, csak arra tudok gondolni, hogy a kisbabával együtt milyen boldogan élnénk! Persze, azért azt az italt nem felejtettem el. Sajnos… De nem baj, mert, legalább ha Cole álmomban újra megjelenik, azt mondom meg neki, amit gondolok.
Úgy döntöttem, hogy ma elmegyek bevásárolni. Mielőtt reggelizünk vissza akartam érni. De nem ment, mert a pénztárnál vissza kellett fordulnom, hogy gyümölcsöt is vehessek. A baba osztályon mentem át. De véletlen volt! És kb. fél óráig, néztem a babaholmikat. Nem tudok könnyen emészteni. Aztán az órámra pillantva rohantam a gyümölcsökhöz. De akkor meg ott voltak a bébi tápok is…
Szóval jól lekéstem az ebédet is, mert útközben egy-két bölcsödébe, óvodába. Olyan édes kislányok, kisfiúk voltak ott! Mary azt mondta, hogy nevelő szülőknél van, és, hogy nem szereti őket, mert csúnyán bánnak vele. Én persze mondtam neki, hogy beszélek a nevelő szüleivel. Persze, rögtön mondta Mary, hogy már újra otthonban van. Én pedig rohantam az otthonba, aztán vissza Mary-hez. Lehet, hogy örökbe fogadom. Hisz csak 3 éves!
Mary olyan cuki! Folyton mindenkit megpuszil, és édesen nevet minden vicces dolgon! Ebédnél nem akart enni, mondván nem érdemeli meg. De aztán mégis csak evett!
Mary kibírhatatlan! Eltörte a tányérokat, párnacsatázott, és sok dolgot ezzel eltörött. Amikor rászóltunk, (sokadszorra) akkor pedig kirohant a kertbe, és lepisilte a virágokat! Mindenki előtt! Azt mondtam neki, hogy ez nem mehet tovább! Mielőtt visszavittem volna, adtam neki egy babát. Imádtam azt, babát, a neve: Gyöngyvér volt. Nem volt olyan szép, de a papától kaptam, 3 évesen. Így neki adtam illően.
Este hiányzott Mary. Nem tudtam elaludni, de arra gondoltam, hogy ha Cole mégis csak él, akkor sem lehetett volna ilyen lányom, mert fiút vártam. Biztosan dilis lett volna, mint az apja! És ráadásul még: GONOSZ!
Dátum: december 18. szombat
Ma későn keltem fel. Sajnos, még mindig nem esett a hó. Én viszont már lassan megőrülök, mert Jason azt mondta, hogy akkor jön haza, amikor leesik az első hó. Kár…
Csörgött a telefonom ebéd után, ezért bementem a szerkesztőségbe, hogy mit szeretnének tőlem szombaton. Elis azt mondta, hogy el kell utaznom Portugáliába, mert Gerry ott vár, és ő fog velem egy tv-show-ban interjút készíteni. Utána pedig szívesen szállna be a tanácsadó rovatomba. Irtó mérges voltam. Majdnem kiabáltam Elis-el, de Jason hívott telefonon, hogy akkor jön haza, amikor pont Portugáliában leszek. Megmondtam Elis-nek, hogy teljességgel lehetetlen.
Otthon holtan találtam Paige-t. Megilyedtem, Piper-t szólongattam, de sehol senki. Hívtam Leo-t, aki Wyatt-tel a kezében jött le lépcsőn. Sebes volt, Wyatt pedig ájultnak tűnt. Leo elmesélte, hogy:
-A Forrás elrabolta Wyatt-et, és Piper pedig elájult. Ezt kihasználva, Cole jött, megölte Piper-t, de előtte elvette Paige, Piper, Wyatt, a Te, és az én erőimet is. Ekkor Paige hazajött Glen-től, és akkor meghalt ő is. Cole elektor sugárral, a legújabb erejáével végzett vele. Én megláttam a pincében Wyatt-et, és megöltem azt a démont, aki szövetkezett a Forással, de a Forrás elmenekült. Azóta már Wyatt sebei olyan erősek lettek, hogy elájult. Imádtam azt, hogy Cole, a te édeske párod, kinyírta az egész családomat!
-Leo, én Jason-nel járok! És Elis azt mondta, hogy menjek Portugáliába, de észre vettem, hogy ott van Cole, és tudtam, hogy azért hívott el, hogy nekem semmi bajom se legyen. Ja, s az összes erő belém szállt!
Aztán mindenkit meggyógyítottam, és megöltük a démont. Minden szépecskén sikerült!
|